AZ ÉJ ZENÉJE

Fantom:
Jöjj hát! Lépj át a vágy és bűvölet ajtaján!
Égi hang, gyere töltsd meg a lelkemet fénnyel, dallal!
Fáklyák fényén lásd, mit nem látott senki még!
Járd be bánatom rejtekhelyét!
Jöjj és ámulj, ha fölzeng a föld és az ég.
Ó és minden egy dalt zeng.

Távol, mélyben, rejtett út ködében
zúgó csermely, csónak ring a szélben.
Terhüket lerázzák a lomha léptű órák...

Tűnő fényben szárnyat bont az éjjel,
Fölzeng minden bűvöt rejtő éden.
Holdfény mossa arcod és elvész mind a gond,
mely a napvilágnál kínzón rád talált,
most hallgass, míg az éj zenéje száll.

Álmot látsz, hunyd le szemed, s lelked megtisztul!
Csábít, hív, vár a boldog messzeség!
Szárnyra kél lelked, könnyű, mint a szél...
Ott jársz most, lásd, hol senki nem járt még.

Lágyan átfon, érintése bársony.
Hallgasd! Érezd! Tárd ki szomjas lelked!
Képzeleted útján egy messzi-messzi táj.
Hagyd, hogy elragadjon, miért is harcolnál?
Csak álmodj, míg az éj zenéje száll.

Jöjj, hisz vár rád egy ismeretlen, boldog föld!
Nézd, a múlt szertefoszló köddé vált.
Élni vágysz, s félsz, hogy elpusztít e vágy...
Álmod hív, és így jutsz el hozzám.

Lázas, szédült, édes érintéssel
érints engem, ajkam szomját oltsd el!
A létezés csak álom, ha bűvös dallam szól.
És e földöntúli áldott boldogság
mind tiéd, míg az éj zenéje száll.

E földöntúli áldott boldogság
mind tiéd, míg az éj zenéje száll...

KÍVÁNOM, HOGY ÚJBÓL VELEM LÉGY

Christine:
Társ voltál - a bajban barát;
minden voltál, apám.
Árnyak közt - egy teljes világ;
mely összetört, s jaj, nincs már!

Kívánom, hogy újból velem légy;
vágyom rá, bús gyermekként!
Álmodnom kell - álmodni még;
s itt leszel tán, mint rég...!

Kívánom a hangod melegét;
pillantásod rejtelmét!
Álmaid szép, merész hitét
nem őrzi más, csak én.

Síri táj - halk lélekharang;
dermeszt, fojt a sötét!
Márványarc - mind baljós, rideg;
Te jó voltál és gyöngéd...

... Hány hosszú év,
hány könnyes éj!
Mért kísért még a múlt?

Kívánom, hogy újból velem légy;
hogy megbocsáss - hogy búcsút végy!
Feloldoznál minden kötést;
erőt adnál, s reményt...

... Békét, menekvést,
fájó évektől...!
Mondd, hogy feledni kell,
és nincs több könny!