SÖTÉT

MÁSNAP REGGEL

(A FANTOM Mandarin-köntösében zenét szerez, CHRISTINE az ágyon fekszik. Ahogy a fény kigyullad, a FANTOMot látjuk, aki háttal ül az orgonánál, és õrjöngve játszik. Az asztalon az árverésen látott zenélõ doboz áll, megszólal, mire CHRISTINE felébred. A zene továbbra is a bûvölet hatása alatt tartja.)

CHRISTINE

Most már rémlik, volt egy tó,

sima tükrén sûrû, örvénylõ köd,

körben mécseslángok százával,

és volt egy csónak is...

A csónakban egy férfi ült.

(CHRISTINE észreveszi a FANTOMot.)

Ki ez a rejtelmes árnyék?

Tudnom kell, kit rejt a maszk!

(Alvást tettet, a FANTOM odamegy hozzá, mire CHRISTINE lerántja az álarcát. A FANTOM dühödten rátámad, CHRISTINE megijed az arcától.)

FANTOM

Pusztulj! Álnok kis vipera,

hitvány, aljas kis démon!

Ezt akartad látni talán?

Bûnhõdj, te hazug kétszínû kígyó!

Nem leszel szabad!

Rabom leszel már ezután!

Pusztulj! Bûnhõdj!

(Megnyugszik. A következõket elõbb iróniával, majd több melegséggel mondja.)

Nem gondoltad volna!

Látom, felfordult a gyomrod.

Nem bírsz rám nézni,

förtelmes korcsra, ki poklot jár,

de álmában mennybe vágyik.

Álmában...

Álmában...

Ám, Christine...

Most még félsz, de késõbb

sokkal többet látsz majd bennem

ocsmány szörnynél, oly szánalmas,

és még így is szépségrõl mer álmodni...

Álmodni...

Ó, Christine...

(Pillanatnyi szünet. A FANTOM nyúl a maszkért, a lány odaadja.)

Jöjj, most fölmegyünk!

Az a két bolond igazgató már biztos hiányol!

(A búvóhely a padlóba süllyed, ahogy a FANTOM és CHRISTINE távoznak.)