(A pillantásuk újra találkozik, a hangulat megváltozik.)

RAOUL

Nincs több lázas rémkép, mi vaksötétbe hív!

Ne félj, nem bánthat senki!

Jöjj hozzám megpihenni!

Rémült órák könnyét én felszárítom mind.

Ne félj, melletted állok,

csak egy szavadra várok!

CHRISTINE

Nézz rám mindig ilyen égõ szemmel!

Érzem, nem hagysz többé egyedül.

Légy hát mellettem, míg élsz, s míg élek!

Ölelj át, és múlik már az éj!

Csak ennyit kérek én.

RAOUL

Oltalmazlak mától, nincs több rettegés.

Nincs több lidérces álom

a két karom ha átfon.

CHRISTINE

Árnyak nélkül élni, csak ennyit szeretnék!

És még az kell, hogy itt légy,

hogy elbújtass és megvédj.

RAOUL

Hát válassz társadnak míg élsz, s míg élek!

Mától nem bánt többé a magány.

Szólíts kedvesednek most és mindig!

Ezután már mindig légy enyém

Christine, csak ennyit kérek én!

CHRISTINE

Válassz társadnak míg élsz, s míg élek!

Hívj, s én nem hagylak el soha már!

KETTEN

Írd át lángbetûkkel sorsom könyvét!

CHRISTINE

Mondd, hogy szeretsz!

RAOUL

Ez nem nehéz!

KETTEN

Szeress, csak ennyit kérek én!

Ezután már mindig légy enyém!

Szeress, csak ennyit kérek én!

(Megcsókolják egymást. Hirtelen a színpadon kívülrõl egy kíntorna hangját halljuk, Christine felocsúdik az álmodozásból.)

CHRISTINE

Mennem kell, biztos türelmetlenek!

Várj meg, Raoul!

RAOUL

A sírig várnék!

CHRISTINE

Rendelj gyorsan hintót!

Légy a hátsó ajtónál!

RAOUL

Nincs több lidérces álom

a két karom ha átfon!