Erik világgyűlölete. Lucidum intervallum = tiszta pillanat őrülteknél (latin)

Furcsa az emberek pszichéje.
Képesek elsírnatni egy könyv, egy színdarab lélektelen bábuját, akiről úgyis tudják, hogy fel fog végül támadni hamvaiból, mint a főnix, és lángoló dicsfénytől övezve felemelkedik olyan mérhetetlen magasságokig, ahová az egyszerű halandó csak álmaiban jár. Együtt örülnek ezzel a képzelet teremtette néma szolgával, a betűk szolgájával. Színpadra viszik figyelemre méltó élete minden apró mozzanatát. Istenné avatják, hisznek benne.
De mi történik, ha a valóság borzalmaival kell szembe nézniük? Mit tesznek, ha a könyv lapjairól kilép a Gonosz, a Csúf, a Borzalmas és szembe jön velük?
Elfordítják a fejüket. Nem néznek rá. Amiről nem veszünk tudomást, az nincs. Ami nincs, az nem fáj. Ilyen egyszerű.
De aztán? Ha a Borzalom megmozdul? Ha már nem tagadhatjuk magunk előtt tovább a létezését?
Akkor elpusztítjuk. Ebbe a "tökéletes" világba nem kellenek Kivételek. Különcök. Torzszülöttek.
A világ így jó, ahogy van. A Kivétel erősíti a Szabályt.
Az emberek eljárnak cirkuszba, mutatványosokhoz, bűvészekhez, hogy lássák a Kivételt.
De bármit is mondjanak, nem éreznek részvétet vagy szánalmat. Csak elégedettséget és örömöt. Hogy ezt az állati lényt az átlagemberek és a nyárspolgárok világa ismét megszelídítette.
Legszívesebben a felforgatókat, a lázadókat, az írókat, a költőket, az ateistákat, szkeptikusokat, az újítókat, a zseniket, a zeneszerzőket, mindenkit, aki csak a rend megbontására tör, bezárnának.
És akkor béke lenne. És csönd. Halotti csönd.
Színház a világ. Mindenki játsza a magára kiosztott szerepét. Ki az Inkvizítort, ki a Rendbontót.
A Teremtő ehhez már gyenge. Hogy támogassa legkedvesebb gyermekeit. Inkább hagyja, hogy az ember eljátsza legősibb darabját: Káint és Ábelt.

Álszenteskedők.
Nyomorult férgek.
Megfizettek.
A bezárt vadállat mozgolódik. Hiába űztétek pincék mélyére, hiába taszították ki még a pokolból is, ő nem kushad.
Elhozza nektek a Végítéletet.
A Kivétel megtöri a Szabályt.
Akkor majd feleszmélhettek. Láthatjátok a szakadékot, amely szélén táncoltok.
De csak hogy újra a világotokba menekülhessetek. Hogy magatokba szívjátok a biztonság és nyugalom édes, andalító mérgét.
Hogy elfeledjétek az utolsó Tiszta Pillanatot is.