|
A "DON JUAN A GYŐZTES" BEMUTATÓJA
(Az operaház színpadán a "Don Juan" utolsó jelenetének díszlete: óriási XVII. századi csarnok boltívvel. Függöny mögött egy ágy. Gazdagon megterített asztal két székkel. PASSARINO, DON JUAN szolgája a cselédeket irányítja.)
KÓRUS
Várja kancáját a mén.
Itt az úré minden hús.
Majd az oltár közepén
áldozati bárányt nyúz.
CARLOTTA, KÓRUS
Készülj, lányka,
mert az úr a sok elcsent óráért
végül súlyos árat kér
ágya gyűrött párnáján.
Hozd a sültet, hozd a lányt!
Tégy, amit jó gazdád kér,
és ha mindent felszolgálsz,
Don Juan ismét célhoz ér.
(PIANGI mint DON JUAN előlép a boltív mögül. Ujjával csettint, MEG mint cigánylány lenge öltözetben követi, kacéran forgolódik. A férfi erszényt dob neki, a lány elkapja, megcsókolja és kimegy.)
PIANGI (DON JUAN)
Passarino, hű szolgám,
hogy szól tervünk, halljam hát!
PASSARINO
Egymás bőrét vesszük fel,
én urat játszom, ön szolgát.
PIANGI (DON JUAN)
Őelőle elrejtetted az arcod eddig még.
Azt hiszi, hogy véled élvezi házam bőségét.
Lakmározni kezdünk majd, megdézsmálva jószágom.
Lassacskán a félénkség elfoszlik, mint rossz álom.
PASSARINO
Akkor jövök én mint ön,
ajtót csapva, hogy csak reng.
PIANGI (DON JUAN)
Én meg szólok:
"Bújjunk el! Gyorsan, drágám! Hol? Hát benn!"
PASSARINO
Lányka, sajnos buknod kell!
PIANGI (DON JUAN)
Fogd a kardom! Öltözz át!
Győzelem vár ránk!
De persze csak ha nem nevetjük el!
(Nevetnek, DON JUAN felveszi PASSARINO ruháit és az elfüggönyözött alkóvba távozik, ahol az ágy várja. Még nem tudhatjuk, de a Pandzsáb lasszó már elvégezte a feladatát és Signor PIANGI nincs többé. Amikor legközelebb látjuk Don Juant, az már a FANTOM. Eközben Amintát (CHRISTINE) halljuk boldogan énekelni a távolban.)
CHRISTINE (AMINTA)
Lelkében csillogó álmokkal jő,
szívében semmi más, csak boldogság.
PASSARINO (A színpadon.)
Gazdám?
FANTOM (DON JUAN) (A függöny mögül.)
Passarino, elmehetsz,
mert a csapdám kész
és a zsákmányra vár... | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
