A FÖLD ALATTI LABIRINTUS MAJD A REJTEKHELY

(A félhomályban kirajzolódik a FANTOM alakja, aki CHRISTINE-t vezeti egyre lejjebb és lejjebb az Operaház pincerendszerében a rejtekhely felé. A színpad egyik süllyesztõjében tûnnek el. Mécsesek mindenütt. CHRISTINE-t és a FANTOMot egy csónakban látjuk, amint lassan átszelik a földalatti tó párás vizét.)

CHRISTINE

Álmomban megjelent egy furcsa árny.

Hallottam énekét, hívó szavát.

Tán most is álmodom, mert érzem én,

a Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él.

FANTOM

Jöjj hát és énekelj, így kell legyen.

Énhozzám tartozol, egy vagy velem.

Nem küzdhetsz ellenem, mert hív az éj.

A Fantom, ez a titokzatos lény rég benned él.

CHRISTINE

Ki arcod látta már, fél, míg csak él.

Álarcod én leszek.

FANTOM

És hangod én.

KETTEN

Lelkeddel egybeforr és szárnyra kél

a Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE

rég bennem él.

FANTOM

rég benned él.

KÓRUS (a színpadon kívülrõl)

Vigyázz! A Fantom újra itt jár!

Fuss hát! A Fantom újra itt jár!

FANTOM

Tudtad, hogy színigaz, mit álmodtál.

Eljõ egy éjszakán...

CHRISTINE

és rám talál.

KETTEN

Sejtelmes látomás, kit rejt a mély

a Fantom, ez a titokzatos lény

CHRISTINE

rég bennem él.

FANTOM

rég benned él.

Énekelj! Énekelj, ó Angyala a Zenémnek!

CHRISTINE

Itt él, rég bennem és a Fantom.

FANTOM

Énekelj!

(A dal egyre magasabbra kapaszkodik, ahogy a tetõpontjára ér, mi is megérkezünk a rejtekhelyre. Elöl orgona emelkedik ki a tóból.)

CHRISTINE

Ah...

FANTOM

Még énekelj!

CHRISTINE

Ah... Ah...

FANTOM

Énekelj, Angyal!

CHRISTINE

AH...

FANTOM

Még! Énekelj!

CHRISTINE

AH...

FANTOM

Énekelj! Énekelj nekem!

CHRISTINE

AH!

(CHRISTINE elájul. A FANTOM az orgonához ül, és magát kíséri.)

FANTOM

Itt vagy nálam, hol a muzsika trónja áll.

Ez a hely, mely a zenének épült, egy szentély, oltár.

Szent cél vár rád! Azért jöttél, hogy beteljesítsd.

Hangod hallani elég volt egyszer,

már tudtam, hogy zenémnek te adhatsz testet,

s most itt vagy, hogy szolgálj.