CHRISTINE (bátortalanul)

Gondolj rám, õrizz meg engem a szenvedély múltán.

Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám.

Hogyha majd egészen távol jársz, s a szíved máshoz húz is tán,

kérlek, ne feledj el végleg, néha gondolj rám.

FIRMIN

André, az idegeim...

ANDRÉ (Érdeklõdve figyeli CHRISTINE produkcióját.)

Ne idegeskedj!

(A fények kialszanak, a díszlet átalakul, a folytatás már ...)

A BEMUTATÓ

CHRISTINE (magabiztosan)

Hisz tudjuk jól, nincs örök szerelem,

ezt te sem ígérted nekem.

Mégis õrizz meg egy képet

benn a szívedben.

Szép volt, boldog volt egy forró nyár,

de sose bánd, hogy elmúlt, máshol jár.

Gondolj rám, képzelj el engem,

ki megbékélten él, /árva ?? lányt,/

és megpróbál feledni téged, /ki benned élt, teveled ébredt,/

jobbat nem remél. /mindig csak rád várt./

Gondolj rám, akkor is gondolj rám,

ha ezer év is rég elszállt. /ha sok-sok év is rég elszállt./

Tudd, hogy soha nem volt perc,

míg nem gondoltam rád.

(Taps, bravózás. Ezek közül is kiemelkedik az ifjú RAOULé, aki az igazgatói páholyban ül.)

RAOUL

Lehet ez? Igen, ez Christine!

Bravó! Bravó!

Régen volt, Istenem, milyen rég,

hisz nem is emlékezhet rám.

Bennem mégis tisztán él az a bájos ifjú lány.

CHRISTINE

Sose bánd, hogy elhull a virág,

hisz ez a sors könyvében áll.

Látod, én csak ennyit kérek:

Emlékezz majd rám!

(Taps. Az ötös páholyból egy szál rózsa hullik CHRISTINE lábához.)