(CHRISTINE hátra szalad átöltözni, eközben RAOUL, ANDRÉ, FIRMIN és MADAME FIRMIN közeledik az öltözõ felé. Az igazgatók jókedvûek, pezsgõznek.)

ANDRÉ

Bravúros beugrás! Egyszerûen bravúros!

FIRMIN

Micsoda megkönnyebbülés! Egy jegyet sem váltottak vissza!

MADAME FIRMIN

Te kapzsi!

ANDRÉ

Richard, azt hiszem, igazi tehetséget sikerült felfedeznünk Daae kisasszony személyében.

FIRMIN (CHRISINE öltözõjének ajtajára mutatva)

Hát itt is volnánk, Monsieur le Vicomte.

RAOUL

Hölgyem, uraim, ha nem vennék rossznéven, a továbbiakban lemondanék az önök kíséretérõl.

ANDRÉ

Ahogy óhajtja, Monsieur.

FIRMIN

Úgy látom, nem elõször találkoznak...

(RAOUL kopog az CHRISTINE öltözõjének az ajtaján.)

CHRISTINE

Szabad!

RAOUL

Christine Daae! Hová lett a piros sálad?

CHRISTINE

Monsieur?

RAOUL

Az nem lehet, hogy elveszítetted! Annyi fáradtságomba került, hogy... Tizennégy éves voltam, és csurom víz!

CHRISTINE

Mert berohantál a tengerbe a sálamért, hogy visszahozd! Ó, Raoul, hát te vagy az?

RAOUL

Christine!

Kicsi Lotte tûnõdik folyton...

CHRISTINE

Erre is emlékszel?

RAOUL

Kicsi Lotte, mit kérnél inkább, egy babát...

KETTEN

...vagy cipõt, vagy mást?

CHRISTINE

Vagy egy szép kis ruhát?

RAOUL

Azok a piknikek a padláson!

... Csokoládét?

CHRISTINE

A papa hegedült.

RAOUL

És mi rejtelmes északi legendákat olvastunk egymásnak.

CHRISTINE

"Kedvencem mégis - Lotte szólt -

Ha álmomban süt rám a hold,

és egy angyali hang itt benn dúdol egy dalt.

KETTEN

Az angyali hang itt benn dúdol egy dalt."

CHRISTINE

A papa azt mondta: "Ha meghalok, kislányom, akkor sem válunk el örökre egymástól. Egy angyal hangján üzenek neked."

Hát a papa meghalt, Raoul, és hozzám eljött a Zene Angyala!

RAOUL

Efelõl nincs kétségem! De most inkább menjünk vacsorázni!

CHRISTINE

Nem, Raoul! A Zene Angyala nagyon szigorú!

RAOUL

Jó, akkor majd nem maradunk sokáig!

CHRISTINE

Nem, Raoul! Már semmi sincs úgy, mint rég!

RAOUL

Igen, mert már rég át kellett volna öltöznöd. Én is hozom a kabátom, kicsi Lotte!

(Kimegy.)

CHRISTINE

Már semmi sincs úgy, ahogy régen volt... Raoul!

(RAOUL után szalad, de már nem találja. Visszamegy a szobájába. Sejtelmes zene, majd megszólal a FANTOM.)

FANTOM

Ostoba sznob! Nem érted rajong.

Õt csak a fény vonza.

Szemtelen szájhõs! Ma itt én gyõztem.

Nem vehet el tõlem!

CHRISTINE

Hallom a hangod, furcsa Angyal!

Hallgatok rád, szólíts!

Gyönge volt lelkem, nézd el, kérlek!

Lépj elõ hát, Mester!

FANTOM

Hízelgõ gyermek, lásd tisztán

a titkot, mi homályban tart!

Pillants a tükrödbe, Christine,

és ott rám lelsz majd!

(A FANTOM alakja láthatóvá válik a tükörben.)

CHRISTINE

Angyali Hang, hát látlak végre!

Énreám szórj dicsfényt!

Angyali Hang, ki dallal õrzöl,

lépj elõ, furcsa Angyal!

FANTOM

Itt van az Angyal, kit vártál.

Tõlem ne fél, érj csak hozzám!

(CHRISTINE elindul a fénylõ tükör felé. Ezalatt RAOUL visszaér, meglepõdve hallgatja a hangokat. Megpróbál bemenni, de az ajtó zárva.)

RAOUL

Mi ez a hang? Ki az? Ki van bent?

(A szobában a tükör megnyílik, mögötte pokoli fényben áll a FANTOM. Elõrenyúl, megragadja CHRISTINE csuklóját.)

FANTOM

Itt van az Angyal, kit vártál.

Tõlem ne fél, érj csak hozzám!

(CHRISTINE eltûnik a tükörben, az bezárul mögötte. Az öltözõ ajtaja hirtelen kinyílik, RAOUL belép az üres szobába.)

RAOUL

Christine! Christine! Angyal!