"All the World's a stage..."
~ William Shakespeare                                                                                          
"Nekem egyforma, az én fülemnek/ Ha kéj liheg vagy kín hörög,/ Vér csurran vagy arany csörög." 
~Ady Endre

Az Élet egy színház. Opera, melyben te vagy az, akit végül kiírnak a darabból.
De ez nem jelenti az előadás végét. Folytatják, játszanak, nevetnek, sírnak.
Üvöltenek, mikor csendben kéne maradni.
Hallgatnak, mikor szólni kéne. Mérgezik a lelket. De ezt már nem látjuk. Nem érezzük.
Táncoló lángnyelvek, drága jelmezek. Vörös selyem, bordó bársony. Hamis, csillogó arany. Hazug, hivalkodó gazdagság a nyomor legszélén.
Kincs, ami nincs.
Kihívja maga ellen a Sorsot. Nem lehet büntetlenül dacolni a Végzettel.
És ők nem veszik észre a baljós előjeleket.
A sétáló Vörös Halált.
Az aranyszemeket, melyek baljósan villannak meg egy felakasztott test mögött.
A zenét, mely halk, mint a vér zúgása. Lágyan pulzál, mint az erek lüktetése az elefántcsont fehér bőr alatt.
Nem érzik a talpuk alatt égő poklot.
Nem érzik a meleget. Pedig vért izzadnak pompás jelmezeik alatt. Lecsordul a gerincükön, végigmarja a bőrüket. Kegyetlen ostorcsapásai a Kapzsiságnak.
Ostoba táncukat a legősibb zenére járják: az arany pendülésére. A láncuk csörgésére. A vér koppanására a padlón.
Kitáncolnak a Létből. Elemésztik önmagukat.
Kéjvágy liheg a nyomukban. Itt bármit meg lehet venni. Szerelmet, tehetséget, álmokat.
Hogy ott rohadjanak az eldobott játékok és a megunt vágyak között.
Saját vérükkel írják alá a végrendeletüket.
Vér fröccsen az arcokra.
Véresek a lelkek.
Vérgőz bódítja az agyakat.
Vérvörös az anyatej a csecsemők ajkain.
Minden véres: a törvény, a mese, a szivárvány, az elrejtett kincs, a bölcső, a nászi ágy, a koporsó.
Véres nyál fröcsög az elhízott igazgatók húsos szájából.
Véresen vonaglik a primadonna vörös ajka.
Vérben forognak a géniusz szemei.
Száraz ajkakkal és remegő kezekkel nyúlnak az arany után.
Kell nekik.
Több jelmez, több bál. Több hazugság.
Véresen csillognak a csillár kristályai. Vörösen világít a hófehér gyertya.
A díszletek már egybeolvadtak a nézőtérrel. Nincsenek színészek és nincs közönség. Már mindenki csak egy komédiát játszik.
Vigyázzatok, nehogy tragédiává váljon.
Színes maszkabál.
Bonyolult lépések, tekervényes minták. Az arisztokrácia vékony máza.
Valójában egyszerű.
Túl egyszerű.
Vér és arany.
Csak ennyi.
Vér és arany.

by Phanatic