Gondolom, senki nem kíváncsi rá (tisztelet a kivételnek: köszi, anneex:), de azért én kifejtem a Londonban szerzett élményeim, hisz ahogy egy nem éppen IQ, inkább csak ego-túltengésben lévő ismerősöm kifejtette: "hát azért London nem a szomszédban van, én már csak tudom. (értsd: én már töbször voltam ot te meg nem, na erre mit lépsz, surmókám)".

Na szóval. tényleg nem a szomszédban van: Németország tűnt a leghosszabb útszakasznak, az a tipikius 'bemondom-az-unalmast' részz: hó, fa, domb. Hó, fa, domb. Hó, fa...és ezek különböző variációi illetve kombinációi. Azt leszámítva, hogy deréktől gyakorlatilag lebénultam, tök buli volt meg hát a társaság is jó volt. Mondjuk, a tarnzitszálló még megérne egy misét, de ez még csak az első nap. Másnap mentünk át Londonba komppal: hát, ttiszta Titanic feeling, még a jeges szél is stimmel^^ Doverben volt a szállás, első szabály: ne dohányozzunk az épületben, mert tele van tűzjelzővel és egy riasztás esetén egyből kitesznek minket. Jól van, ment vagy fél óráig aztán mit ad Isten, valaki kinyitotta a 'Szigorúan csak tűz' esetén ajtót, ami frankón riasztotta a tűzoltókat meg a 30 mérföldnyire lakó tulajt. Megúsztuk bírsággal, de azért ez egy tipikus mozzanat:) Másnap Canterbury: még áll a katedrális és ha arra nem dőlt össze, hogy én bementem, akkor semmire.

Aztán London. Nem is tudom. Gyönyörű, elképesztő méretekkel és helyekkel (félreértés ne essék: én még mindig a VÁROSRÓL beszélek:), de meg lehet érteni, miért Párizsban játszódik az OF. Kötetlen volt  a légkör, szabad, de valahogy megvan a három lépés távolság, ha értitek, mire gondolok. Jah és a fish&chips felér egy becsületsértéssel:D Rossz: nem találtam maszkot és olyan jeleket, amelyek fanatikus obszaszzióra utaltak volna az OFval kapcsolatban:( Jó hír: azért láttam olyan buszt, aminak maszk virított az oldalán....:)

Két nap volt London, korán sem láttunk annyit belőle, mint amennyit szerettem volna, de majd egyszer, talán...mindenestre a panoptikum volt az út csúcspontja: az a titkos, elérhetetlen vágyam teljesült, hogy megölelhettem Napóleont! Ne nevessetek, tényleg ez volt a vágyálmom (többek között...de abban már Erik szerepel)Ezután már a Temzébe is vethettem volna magam, annyira jó volt minden. Kerestem Eriket is, de a disznók nem rakták volna be, áááááh....:S:)

Nos, ezután már szinte elrepült az idő, Oxford, Dover utoljára, aztán a csalagút..a két napos, pihenő nélküli út hazafele....megálló Brüsszelben, a pisilő kisfiú és a csokik....elveszni Kölnben éjjel az állomáson és a zölden foszforeszkáló dóm....mintha végigálmodtam volna. Tulajdonképpen most is azt hiszem, ezt csak álmodtam és majd holnap újra elindulok és minden másképp lesz vagy talán pont így...nem tudom...fáradt vagyok, és ez még angol fáradtság:)

Nos, köszi, hogy elolvastátok a rizsám. Bocs, ha sokáig untattalak titeket (nem tudom, mi a fenének mentegetőzöm, hiába, ragad ez 'odaát', mint a lepra:). Utolsó hírek és ép gondolatok mára: nagyon rég frissítettem, holnap esküszöm, tényleg fogok (vagy ha nem, hát az után...vagy az után...), csak elég sok dolgom van mostanság meg olyan hulla vagyok nap végére, hogy kidönt még az egér ekattogtatása is. De ami késik, nem múlik!

Nos, köszönöm a figyelmet és maradok legalázatosabb szolgájuk:

Phanatic